A falu legrégebbi, és egyben legjelentősebb építészeti emlékének számít. 1768-1780 között épült. A római katolikus templom szentélye gótikus, a hajó barokk, XVIII. századi. Homlokzatát klasszicista stílusban a XIX. század első felében átépítették.
A templomban XVI. századi Bibliát őriznek.

A XIII. században épült, mégpedig minden bizonnyal a tatárjárás utáni időkben, a korábbi fatemplom helyén. Egy vatikáni okirat 1335 -ben említést tesz a templomról. E templomot 1688 -ban a fejérvárról kivert, lézengő törökök a faluval együtt felégették. Csak jóval később, Mária Terézia királynő idejében épült újjá 1768 - 1780 között. Ezen időben készültek a ma is látható szobrok, és a főútra néző oldalon - a növényektől kissé takarásban lévő vörös gránit feszület, melynek gyönyörűen kidolgozott talapzatán olvasható a dátum: 1783. Nehezen észrevehető egy kicsiny - a fenyőfa alatt megbújó - vörös gránit talpas kereszt.
A templom bejárata mellett a falba rögzítve látható a Pálos-címer, körülötte a pálosok pecsétes téglái, valamint egy emléktábla, a templom rövid történetével. A bejárat másik oldalán pedig a háború után kitelepítettek emlékére állított fa kereszt.
A templom szépen elrendezett parkjában kisebb faszobor-csoport látható, mely szintén a kitelepített német ajkú acsaiaknak, illetve az '56 -os forradalomnak állítanak emléket. E szobrokat eredetileg Dr. Rettegi Tibor, néhai körzeti orvosunk készítette, de sajnos az idő kikezdte őket, ezért 2008 -ban új szobrokra lettek cserélve, melyeket Kunos Krisztina készített.