A mohácsi vész és Buda elfoglalása közötti időben (1526-41) erősödött meg a reformáció,a lakosság református hitre térésével megtartotta a középkori templomot. bár ezidőbeli egyházi életéről semmit se tudunk. A tizenötéves háború idején (1591-1606) ismét gyászos pusztasággá változott e táj. 1613 után feltámadt hamvaiból a református egyház is, felépítették a rommá lett templomot. A Bécs ostrománál szétvert török sereg visszaözönlő csapatai 1683-ban felégették Bicskét.
Gróf Batthyány Ádám földesúr 1701-ben elvette a református templomot, annak katolikus alapjaira hivatkozva. A templommal együtt a két harangot is elvették.
1713-ban nagy költséggel torony nélkül új templomot építettek. A templom mellett embermagasságnyi kőfundámentumra erősített faharangláb készült zsindelytetős tornyocskával, arra előbb egy, majd két kis harangot helyeztek. A katholikusok elvették a prédikátor- és oskolaházat is (1716), így a reformátusok 1721-ben új parókiát és iskolaházat építettek.
Az igen megromlott templom újítása iránti kérelmükre 1762-ben kaptak engedélyt.
1800-ban hozzákezdtek a hívek az új templom építéséhez, de előbb — a cintériumot kivéve — lebontották a régit, s 1802-re felépítették mai templomukat.
1815- a templom köré kőkerítést raktak kettős ajtóval.
1843-ban készült a templom márványkövezete és az úrasztala. 1846-ban orgonát építtettek.
A templom kelet-nyugati tengelyben épült, nyugati homlokzat előtti 20 m magas háromszintes tornyával, melynek az alsó szinte kváderozott. A torony sarkait alacsony támpillérek erősítik, főhomlokzatán szegmensíves kőkeretes bejárat van. A harmadik szinten vakolatkeretes, vállköves, félköríves záródású harangházablakok vannak. Felül a hatalmas órapárkány van órával, legfelül az alacsony, rézzel fedett sisak. A templom oldalfalain hat-hat félköríves záródású ablak van faltükrökben. A déli oldalon a torony felőli negyedik ablak alatt van egy díszes oldalbejárat, míg a keleti ablakok alatt (az északi és a déli falon is) egy-egy félköríves, a karzatok alját megvilágító ablakkal ellátott beugrást látunk (ezt Erdélyben „szakállszárítónak" nevezik). A templom keleti, egyenes záródású végén egy ablak, alatta lelkészi bejárat van. A 12 X 32 méteres belső tér mennyezete sík, vakolt. A belső mindkét végében három-három félköríves nyílású, két-két pilléren álló, hatalmas kőkarzat készült, a keleti karzat a déli oldalon majdnem az oldalbejáratig kinyúlik. A téglából rakott, köteges, bordázott kosarú szószék az északi fal közepéhez simul, fölötte a rendkívül igényes módon megformált hangvetővel (koronával), melynek kupoláját négy lendületes, barokkos voluta támasztja, csúcsát pedig klasszicizáló késő barokk díszváza ékíti. A hangvetőt alul lambrequin-szerű drapéria díszíti. A kőből készült úrasztala feliratát már olvashattuk. A késő barokk stílusú műemlék jellegű templom 800 ülőhelyes.
