Eredetileg jószágkormányzói központnak épült az 1820-ban emelt tágas, klasszicista főszárny, a falu közepére.
A Habsburg nádori család akkoriban a legmodernebb uradalmak egyikét vezette, illetve teremtette meg alapjait. A kastélyt, a főúri családot eltartó birtok sok alkalmazottat fizetett, s nyugat-európai minták után gazdálkodott. A jószágkormányzó afféle főigazgatóként fogta össze az ágazatokat, hozzá jártak utasításért, beszámolni az intézők.
Az udvar felőli lépcső a hét oszloppal, széles folyosóval, a jó arányú homlokzattal és ablakokkal a hajdani építőmester kiváló ízlését tükrözi. A főhercegi intéző, az utolsó jószágkormányzó Vertán Leó a harmincas évektől lakott ebben a tekintélyes épületben a háború végéig.
Az államosításig Alcsúton és Dobozon két református iskolában folyt tanítás, a jelenlegi gyülekezeti házakban. A helyi reformátusok 400 esztendeje okították elemi ismeretekre az egyházközség gyermekeit, Alcsúton és Vértesdobozon két külön református iskola működött. A katolikus fiúk külön képzésben részesültek, a lányok a zárdába járva az óvodásokkal együtt – jóval később, mint a protestánsok.
Az alcsúti általános iskola szervezéséről 1946-ban döntöttek, az akkori elöljáróság igényelte a volt József főhercegi uradalom jószágfelügyelőségi épületét és annak tartozékait. 1946 nyarán Korondy Károly, a minisztérium támogatásával, egy internátussal egybekötött állami iskolát szervezett. Iskolaként az 1948-as államosítást követően használta a község, az oszlopos traktusban termeket alakítottak ki, maradt szolgálati lakás az igazgatónak, s osztálytermek lettek az utcafronti hintófészer és istállók is.
Ahogy a gyermeklétszám növekedett, újabb tantermekre volt szükség. Egy falugyűlés alkalmával, amelyen Olt Károly országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter is részt vett, felajánlotta segítségét. Mintegy százezer forintot utaltatott át a községnek. Ebből a pénzből alakították át az udvarház keleti szárnyát (az istállót) két tanteremmé. (Ma kiszolgáló helyiségek.) 1953-ban a főépület nyugati oldala mellé egy lapos tetejű, két tanteremből álló épület került. Így U alakú, szinte zárt épületegyüttessé vált az állami általános iskola. Sok társadalmi, kétkezű munkával és az akkori állami gazdaság segítségével épültek az új osztálytermek. Akkoriban hét tanerővel 320 gyermeket tanítottak délelőtti-délutáni váltással.
Az 1960-as években körzeti iskolaként működött az alcsúti „nagyiskola”. Ide tartozott Hatvan puszta, Göböljárás, Bányavölgy, Vértesdoboz és a Petőfi lakótelep (Honvédség). Keszte Gyula 1976-ig igazgatta az iskolát, amely a Bicskei Járási Művelődési Osztály irányításával végezte az oktató-nevelő munkát szinte az 1980-as évek végéig.
A gyereklétszám egyre nő ezekben az években, az iskola épülete, berendezése, felszereltsége már nem felelt meg a korszerű követelményeknek. 1989-ben a Községi Tanács céltámogatás elnyerésével lehetőséget kapott, hogy hat új tanterem építésére kerüljön sor. 30 millió forintos költséggel el is készült a várva-várt új iskolarész.
A kultúrát, a művelődést szolgáló eredeti és új épületegyüttes egyik fő ékessége a falunak ma is.
