1882. október 2-án nyitotta meg kapuit az alcsúti paraszt- és zsellérgyerekek előtt az alcsúti zárda, amelyben óvodát és római katolikus iskolát vezettek a Paulai Szt. Vince rendhez tartozó szatmári irgalmas nővérek. Alapítója Klotild főhercegnő, József Károly főherceg felesége. Az óvodások és leányiskolások nevelését, tanítását a főhercegnő négy szerzetesnővérre bízta.
Nagy-Magyarországon akkoriban 2,78 százalék gyermek járt óvodába, Alcsúton pedig 98 százalék, méghozzá felekezeti hovatartozástól függetlenül.
Az óvoda 62 négyzetméter alapterületű foglalkoztatóból állt, amelyben 70-90 gyermek fordult meg naponta. A foglalkoztató és az iskola között a szerzetesek lakosztálya kapott helyet. A tanítás az Országos Népiskolai törvény és a római katolikus püspöki kar által kiadott „Iskolai rendszabályban előírt tanmenet” szerint folyt. Illem, kézimunka, énekek, versek szerepeltek az oktatási tervben. Az 1880-as évek közepén a „Kisdednevelés” című folyóiratban a következőket olvashatjuk:
„ …magyar nyelvű, római katolikus, melyben felekezeti különbség nélkül járhatnak gyerekek. Felszereltsége teljes. Kizárólag az alapító főhercegnő gondoskodik teljes fenntartásáról.”
Az 1887. évi országos felmérés idején az alcsúti óvoda nevelési iránya a Flőber-féle rendszer. A látogató tanfelügyelők feljegyzéseiből olvashatjuk: gyermeklétszám 35-60 közötti. Az óvónő ügyszeretete, lelkiismerete dicséretes. Az óvoda épületéhez gondozott, szép udvar is tartozik.
1907-ben József Ágost főherceg a falunak templomot építtet, melyet a zárdával folyosó kötött össze, s új játszószoba is épült. A templom a zárda mellé épült, ugyanakkor az óvoda egy játszótermet is kapott. Amíg a nagyokkal az óvónő foglalkozott, a kicsik a dajka felügyelete mellett külön játszhattak. Az első évtől rendszeresek voltak a zárda által szervezett óvodai ünnepségek, teaestek, bálok, melyeknek a bevételéből a gyermekek játékot, a szegények ruhát és cipőt kaptak.
Klotild főhercegnő halála után lánya, Erzsébet mindaddig szívén viselte az óvoda sorsát, amíg 1944-ben el nem távoztak az országból. A háború idején pár hónapra szünetelt a nevelés, de a megyében szinte elsőként indult újra. Ekkor a római katolikus egyház vállalta fel az MNDSZ segítségével a működtetését.
A szerzetesnővérek 66 éves munka után elhagyni kényszerültek a zárdát, az óvoda 1948-ban állami intézmény lett. A homlokzatán a Szűz Mária-szobor megmaradt, nem távolították el.
1953-tól Deák Éva óvónő vezetésével színvonalas oktatás indult újra. A háború után az óvoda épülete viszonylag jó állapotban maradt meg, 1972-ben került sor felújítására. A 90 éves intézményben lehetővé vált a bővítés, az óvoda kétcsoportos lett. A zsúfoltság azonban így sem szűnt meg, a 60 férőhelyen 85-90 gyermek ellátásáról kellett gondoskodni. 1981-ben egy újabb felújítás és bővítés tette lehetővé, hogy három csoport legyen. Az óvoda 100 éves jubileumát 1982-ben méltóképpen ünnepelték.
A belső felújítások, átalakítások és korszerűsítés nyomán sem változott meg a patinás külsejű épület. Egyszerűségében is tekintélyes, jó arányú, az eredeti ablakokkal. Elődeik példáját követve ma is színvonalas oktató-nevelő munka folyik a falak között, az intézmény mai neve: Háromhárs Óvoda.

A Háromhárs Óvoda honlapja