A település Bojta kun (kabar) vezértől származtatott Baracska nemzetség fészke. Neve már 1212-ben felbukkan oklevélben, ekkor Boroksa alakban írták, és már templomos hely volt. Itt épült fel a Baracska nemzetség Mindenszentek tiszteletére épült monostora. A középkorban nemesi birtokosok lakták, a török kortól pusztává vált.
Baracskapuszta katolikus lelki gondozása 1749-ig a váli, azután a ráckeresztúri romai katolikus plébános feladata volt, mivel a helybéli középkori templom elpusztult, bár romjai még sokáig láthatóak voltak.
A XIX. sz. elején a katolikus lakosság is jelentősen szaporodott - 1863-ban 614; 1869-ben 703; 1911-ben 927 fő -, lelki gondozásukat ekkor már a martonvásári plébános látta el, az anyakönyvvezetés is ott történt.
1909-ben, kétezer korona püspöki segéllyel, katolikus iskola létesült, benne oltárfülkével.
1934. után vásárolták az egyház támogatói az új templomnak szánt telket, majd az építkezést is megkezdték, elkészült az épület alapja. A II. világháború azonban az építkezést félbeszakította.
Az iskolakápolna szolgált továbbra is a szentmisék bemutatásának helyéül, míg az újonnan elkészült templomot 1957. szept. 29-én fel nem szentelte Shvoy Lajos székesfehérvári püspök.
A templom tornyában négy harang lakik, a legnagyobb "Hősök harangja" 58 cm átmérőjű, minden délben szól, 1934-ben öntötték. A középső "Hétfájdalmú Szűzanya" harang 44 cm átmérőjű, 1909-ben öntötték. A kis "Lélekharang" 37 cm átmérőjű, készítésének ideje nem ismert. A negyedik harang 1948-ból való, ez állhatott a régi iskolakápolna udvarán.
Orgonáját (1 manuálos, 3 regiszteres, láb fújtatós, op.402) 1893-ban Mayer Károly kanonok megrendelésére, a Rieger orgonagyár építette, 1957-ben telepítették Baracskára.
Oltárának menzája az alcsútdobozi Habsburg-kastély kápolnájából került ide, ahol egykor a főoltárt díszítette.
